Nem vagyok ezzel a témával foglalkozó szociológus, nem végeztem kutatásokat, nem állítgattam vagy nézegettem statisztikákat, de valahogy muszáj írnom a témáról, ami kizárólag a SAJÁT VÉLEMÉNYEM. Sőt még azt is leírom, hogy teljesen független a közelmúlt eseményeitől. Nem néztem meg előzetesen az értelmező szótárt sem.
Már máskor is írtam más témák kapcsán, hogy gondom van az olyan szavakkal kifejezésekkel, amiket túlságosan "elhasználunk, elcsépelünk", vesztenek eredeti jelentésükből, értelmükből.
Számomra ilyen kifejezés a rasszista is. Túl könnyen rásütik bárkire, minden alaposabb megggondolás nélkül is ezt a bélyeget. Arra még senki nem gondolt, hogy olykor a rasszista jelző gyakori használata - minden meggondolás nélkül - lehet negatív diszkrimináció is.
Most maradok a cigány vagy roma témánál. Nem tartom magam rasszistának, de vannak nagyon rossz tapasztalataim és ezzel bizonyára sokan vannak így. Kisgyermek koromban az osztályunkban volt két cigány kisgyerek, bizony majdnem az egész osztály félt tőlük, mert mindenkit megvertek és amit megkaparintottak tönkretették a cuccainkat. Ez egy rossz benyomás, egy emlék, nem általánosítok belőle úgy, hogy minden cigánygyerek ilyen, de kerülöm a velük való konflitust és óvatosabb vagyok velük szemben. Amikor még Budapesten éltem és METRON, villamoson vagy buszon utaztam, ha ott volt egy hangoskodó, lökdösődő harsány társaság bizony átszálltam egy másik kocsiba, vagy vártam egy következőt. Ezek kellemetlen tapoasztalatok és van bennünk egy kis félelem már. Ellenpontként, azt is elmondhatom, hogy volt a kisebbik fiamnak egy cigány kisfiú osztálytársa, sokgyermekes családból, barátkoztak és járt hozzánk a fiúcska, nagyon illedelmes volt és ismertem a szülői értekezletekről, folyosói beszélgetésekből az anyukát is. Azt is elmondhatom, hogy fiatal koromban laktam albérletben egy zenész cigány családnál, nagyon rendes és tisztességes emberek voltak. A szociális irodán dolgoztam a munkám során eléggé sokat velük, mint ügyfelekkel, vannak nagyon rendesek és vannak nagyon agresszívak és bizony nagyon ijesztő az agresszívitásuk és nagyon más, mint más embereké. Én azért használom a cigány kifejezést bátran, mert nekem egy cigány férfi magyarázta el, hogy ők utálják a roma megnevezést, az mesterkélt, finomkodó, ők maguk is cigánynak hívják magukat, évszázadok óta. Valóban a történelemben és az irodalomban is így szerepelnek, cigányok. (Jókai, Gárdonyi, Petőfi, Vörösmarty) A rendes és normális viselkedésű cigány emberekkel semmi bajom, a tanultak tudását elismerem, a művészetüket is, bár nem szeretem... Mégis azért nincs cigány barátnőm, nem biztos, hogy örülnék, ha szomszédomban egy népes, goromba, félelmetes, harsány cigánycsalád lakna, nem tudnám elképzelni, hogy pl. cigány férfi udvarolna nekem. (de ugyanúgy benne van ebben a támában a többi faj is) Mindettől viszont én még nem érzem rasszistának magam, nem ítélem el őket, nem bántom őket sem szavakkal, sem gondolatokkal, nem akarom, hogy eltűnjenek stb. de kifejezetten nem keresem és nem élvezem a társaságukat. Én egyszerűen, megmagyarázhatatlanul ilyen vagyok, minden rosszindulat nélkül. Mégis a saját kisebbik gyermekem, akinek elég jól kéne ismernie, az iskola, a tágabb környezete és a sok könnyen ítélkező és megbélyegző, az ilyesmit alaposan meg nem gondoló ember hatására azt mondta rasszista vagyok. Azért ez nem ilyen egyszerű. El kellett neki magyaráznom az alláspontjaimat. Szerencsére megértette.
Szerintem rajtam kívül nagyon sok más ember van úgy ezzel a témával, hogy az őket ért folyamatos rossz benyomások miatt nincsenek túl jó véleménnyel, vagy óvatosságból elkerülik ezt a népcsoportot, de soha nem ártanának nekik, nem állnának be gyalázkodó kórusokba és velük ellenséges csoportokba. Ezek az emberek nem rasszisták, az egy sokkal súlyosabb kifejezés.
