Elmúlt a húsvét. Jó volt, szép volt, jól éreztük magunkat. Itt voltak a fiaim, jókat ettünk, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, fényképeztünk...
Szeretek így "ünnepelgetni"! Öregszem? Régimódi vagyok? Nem tudom. Annyi vágyam volt, annyi mindent szerettem volna elérni, kis dolgokat, nagy dolgokat, pillanatnyi vágyakat, tartós elképzeléseket, mindez már nem számít...
Az a legfontosabb, hogy velem legyen néha az egész család és egyszerűen jól érezzük magunkat. Nincs fontosabb annál, hogy körülöttem legyenek azok, akiket szeretek és szerethessem Őket!
Egyszer megpróbáltam megfogalmazni, mi is a boldogság. Talán ez a korábbi írásom illik ide, az elmúlt ünnep egyszerű örömei mellé.
Régóta gondolkozom azon, hogy írni fogok valamit a boldogságról. Napjainkban, mikor a mindennapi élet tele van buktatókkal, kudarcokkal, kellemetlenségekkel bizony nagyon aktuális, hogy néha törődjünk a lelkünkkel, az érzelmeinkkel, az emberi kapcsolatainkkal.
Mi is a boldogság? Mindenkinek mást jelent. A boldogság kritériumait saját maga számára határozza meg mindenki a saját értékrendje szerint. Sokan úgy vélik, hogy a boldogság nem egy állandó állapot, hanem vannak időszakok, amikor megjelenik az érzésvilágunkban.
Szerintem lehet valamilyen formában egy állandó állapot is. Megpróbálom leírni az én elképzelésemet.
Vannak az életünkben nagyon szép, megható, mosolygós, örömteli, vidám, könnyed, élvezetes, kellemes, huncut, különleges megismételhetetlen pillanatok. Ezek a boldogságpillanatok, ezeket a boldogságpillanatokat kell megőrizni, összegyűjtögetni a lelkünk valamelyik belső zugában A sok- sok összegyűjtött boldogságpillanat együttesen maga a boldogság. Lényünknek a cselekvő, tudatos, látható és érzékelhető részén kívül vannak más tartományai is, a szívünk, a lelkünk, a gondolataink és az emlékeink raktárai. Ezek a titkos raktárak több réteggel vesznek körül észrevétlenül. Amikor dolgozom, vagy bármit csinálok, az éppen aktuális tevékenységem mögött nyitva van valahol a tudatomban egy ilyen rekesz és közben ott, akkor az éppen végzett tevékenység mellett bujkál még számos gondolat, hogy mi mást is kell még csinálnom, vagy tegnap mit csináltam jól vagy rosszul. Bonyolultak vagyunk, mert e mögött a rekesz mögött még ugyanabban az időben és ugyanazon tevékenység közepette halványabban, de működik még egy másik rekesz is, abban ott vannak olyan gondolatok, hogy vajon mit csinál most éppen Budapesten a másik fiam, vagy olyan emléktöredékek, hogy milyen édes is volt a gyerek, amikor ezt vagy azt csinálta, milyen szépet mondott a párom a születésnapomon, milyen jó volt tánc közben hozzábújni a legutóbbi bálon, stb., ez a kellemes emlékek rekesze. És akkor még ott van a csoda, az összes időnként megnyíló, bezáruló rekeszt, az egész lényünket körbefonja könnyedén, puhán a tudatunk legmélyén egy bársonyos legbelső rekesz, a boldogságpillanatok gyűjteménye, vagyis maga a boldogság. Ez a nagyon titkos zugban megbújó rekesz tartalmával körülölel mindent és segít a legnehezebb pillanatokban is. Ez a tartalékolt és észrevétlenül mindig is jelenlévő boldogság.