Megint pontosítanom kell!!! Berohantam a Munkaügyi Központba, hátha kisül belőle valami jó!!!
Hát nem sült ki túl sok jó, de talán valami töredék.
Tehát... :
ELLÁTÁS TOVÁBBRA SINCS!!!!
Kaptam egy igazolást, hogy végig együttműködő voltam a munkanélküliségem ideje alatt és ezzel az önkormányzat, - ha szerencsém van - fizeti a TB-met vagy a felét. A semminél több.
Úgyhogy csütörtökön, (állítólag akkor jön újra a jegyzőnő) irány újra az önkormányzat és talán lesz egy fél TB ellátásom. (34 évi munka után)
Ezek után őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit fogok még ide újat írni?!
Nem találok szavakat 2.
Újabb információ! Hogyan? Kerülő úton! Miért? Mert valamikor a szakmában dolgoztam és én nem hagyom magam, napokig izgatnak a bennem felmerülő kérdések és a végére járok. Mi történik azokkal az emberekkel, akik megelégszenek a hiányos, vagy minimális vagy semmilyen információkkal, akik nem is gondolják, hogy lehet, kell még továbblépni.
Napokon át hívtam az illetékes Munkaügyi Központot, elég nehéz volt megkapni a hivatalt. Kértem azt az ügyintézőt, akihez mindig is járok. Elmondtam röviden, hogy mi történt velem, megvonta az önkormányzat a segélyemet. A jegyző csak annyit mondott, azért bemehetnék a munkaügyi központba, kérdésemre, hogy miért nem tudott válaszolni. Az MK ügyintézője rögtön mondta, hogy feltétlenül menjek be, minél gyorsabban, mert az egész rendszer egy átsoroláson esik át, Ők igazolják, hogy én hosszú évek óta együttmüködő vagyok és ennek az igazolásnak az alapján az önkormányzat más jogcímen és jóval kevesebbet, de ad valami segítséget.
Most itt következik egy csavaros káromkodás!!!
Utána sok- sok sor értetlenség!!!!
Hogy merészeli megtenni az önkormányzat tisztviselője, aki egyébként tudja, mi a következő lépés, hiszen újra visszakerülök hozzá, hogy nem tájékoztat arról, hogy mi a teendőm??? Ez a tisztviselő egyébként jegyző és jogvégzett ember!!!! (azt már csak zárójelben gondolom hozzá, milyen pofával fogja elviselni, amikor újra ott leszek nála és szembesítem a hiányosságával... természetesen fapofával...)
SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT! VÉRLÁZÍTÓ! UNDORÍTÓ! ELKÉPESZTŐ! GUSZTUSTALAN!
Hogyan történhet ez meg!? Nem magam miatt háborgok!!! Vannak emberek, akik teljesen gyanútlanok, nem ismernek semmilyen törvényt. Nem érdeklődnek tovább. Nem járnak a dolgok végére. Ki világosítja fel Őket, ha nem az arra hivatott hivatalok és szervezetek.
Az én igazságérzetem és nem teljesen mellékesen a jogi érzékem nem hiába találta furcsának, hogy egy ember teljesen jövedelem nélkül és minden szociális juttatásból (pl. TB) kizárva lógjon a levegőben.
TEHÁT - 1. ÖNKORMÁNYZAT - a segély megszünése - 2. MUNKAÜGYI KÖZPONT - a folyamatos együttműködés igazolása - 3. ISMÉT ÖNKORMÁNYZAT - más jogcímen valami minimális juttatás - 4. ha végképp semmi sem megy a társ "magas fizetése" miatt, TB igénylése szociális alapon -
CSAK, HOGY MÁSOK IS TUDJÁK ÉS NE CSAK ÉN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem április elsejei tréfa, amiről írni fogok és nem is a kész átverés show kulisszatitkaiba kukkantok be.
Már egy napja tudom az életemben történt változást, mégis minél többet gondolkozom, érvelek magamban pro és kontra annál kevésbé tudom felfogni és megérteni.
Tegnap voltam felülvizsgálaton az önkormányzatban. A segélyemet orvosolták.
MEGVONTÁK TŐLEM A SEGÉLYT!, a szociális törvény legújabb módosítása szerint NEM JÁR.
A magyar állam és az új törvény szerint egy háromtagú család megélhetését nem veszélyezti az a körülmény, hogy havi 69.255,- forintból kell megélniük. Azaz a törvényhozók szerint ez az a határ, ahonnan nem jár semmi segítség. Ez egy főre lebontva 23.085,-Ft, hát a logikát hiába keresem, mert nyomokban sincs benne egy szikrája sem. Ez az összeg ugyanis bőven alatta van mindenféle megállapított minimumnak. Most az öregségi nyugdíjminimum, ami egyébként minden szociális juttatás számításának alapja 28.500,-Ft
A másik vezérgondolatom az, hogy a 2009. évet tapossuk a XXI. században, lehetséges, hogy a mai Magyarországon minden jövedelem nélküli úgynevezett ellátatlan személy legyen valaki? Nem dolgozhat, nem kaphat munkanélküli segélyt és nem kaphat semmilyen szociális juttatást sem és mindezt azért, mert a vele egy háztartásban élő társa három havi átlagot tekintve, havi netto 66.000,-Ft-ot visz haza és még nevelnek egy kiskorú gyermeket, aki után egyenlőre még családi pótlék jár. A 66.000,- forint ugye egyébként alatta van a minimálbérnek, (71.000,-Ft) de azért ebből el kell tartania két családtagját. Ez az én olvasatomban megint csak ellentmondás, mert a minimál szó, nálam a mindennél kisebbbet jelenti, nos, nem folytatom a mondatot...
Az is rendkívüli módon érdekes számomra, hogy családegységek vagyunk nem emberek, azaz mi nem hárman vagyunk, hanem 2,7-nyien. Jó, értem ez azért kell, hogy a végösszeg, a kiszámolt határ, minél kisebb legyen.
Ellátatlan! (ez vagyok én most, valószínűleg több százezer sorstársammal együtt) Kóstolgatom a szót... azaz sehonnan semmilyen jövedelmi forrással, pénz összeggel nem rendelkező ember. Ezt az átkosban úgy nevezték KMK és büntették, az ilyen ember ezt általában szándékosan csinálta, azaz munkakerülő volt és bújkált a hivatalos szervek elől.
Most veszem észre, hogy mélységes felháborodásom ellenére írásom lassan humorossá, vagy inkább szatirikussá válik. Fordítok hát a szón.
Az én segélyem havi 32.300,-Ft volt. Ez az összeg akármilyen furcsán hangzik is meglehetősen hiányzik a mi kis hétköznapi, minden luxust nélkülöző háztartásunkból. Mire is volt elég nálunk ez az összeg?
Nagyjából háromnegyed rezsi, de ez nem is mindig stimmel, mert ha a fűtést is számolom, már nem állja meg a helyét.
Más oldalról szűkösen 3 heti kosztpénz, ezt onnan tudom, hogy amikor ennyiből éltünk a negyedik héten már az éléskamrát és a mélyhűtőt is kisöpörtem az utolsó kiskanál lisztig.
Újabb oldalról pedig a gyerek taníttatásával kapcsolatban felmerülő mindenféle költség, ami persze mindig változó. (lehet ez az étkezésének a kiegészítése, ruházkodás (16 éves kamasz fiú), osztálypénz, sport, különóra, színház (iskolai kötelező) kirándulás (szintén iskolai)és akkor még csak azt írtam ide, ami eszembe jutott.
Nem ragozom tovább, mert a szűk megélhetésen kívül pl. még azt sem említettem, hogy nekünk felnőtteknek is kell néha új zokni, harisnya, alsónemű (ezek a fogyóeszközök) fodrász, stb.
Tudom, hogy mindenki tudja, hogy van egy kis örökségem, de én úgy gondolom, hogy az más kategória. Kettőnknek 4 gyermekünk van, a nagyok nagyjából sínen vannak, a kicsi még gyerek, de a havi jövedelmen kívüli "spórolt pénz" mégiscsak az Ő jövőjük záloga, ha valami problémájuk van, abból tudunk segíteni és a kicsit még fel kell nevelni és taníttatni kell egy jó darabig. Ezen kívül pedig a jövőben még nekünk is lesznek meglehetősen nehéz napjaink. Azt a kis pénzt én nem számolhatom úgy, hogy hétköznapi költségekre elszáll a semmiért a levegőbe, szétfolyik, a nélkül, hogy igazán hasznos lenne vagy netán örömet okozna.
A szociális segély pedig eddig úgy volt értelmezhető, hogy azért kapom, mert önhibámon kívül (én folyamatosan próbálkozom és mindent megteszek a siker érdekében) nincs munkám és aktív korú, foglalkoztatható, egészséges személy vagyok. A segély volt a "jövedelmem".
Megkérdeztem a jegyzőnőt, hogy Ő mint a tényekbe jobban belelátó és az új törvényeket jobban ismerő hivatalos személy, nekem nem hivatalosan mit tud mondani, van-e egyáltalán remény arra, hogy valaha is dolgozzak. Azt válaszolta, hogy teljesen őszintén úgy gondolja, hogy kizárt dolog, tökéletesen reménytelen. Erre én azt mondtam, hogy magamtól is tudom, de mástól, idegentől akartam hallani. (Kettesben voltunk. Itt ez a szokás, Kispesten a szociális irodákban mindig két ügyintéző dolgozott egy szobában, pontosan az olyan esetek ellen, ami velem is történt még 2007-ben a segély megállapításakor.)
Még egy elég fontos kérdés, ha teljesen ellátatlan vagyok, akkor hogyan lesz TB? Ezt hogyan kell megoldani. Az ellátatlan embert ugyanazzal a laza mozdulattal sikerül ki....ni az egészségügyi ellátásból is?
NEM HISZEM, HGY EZT NORMÁLIS ÉSSZEL FEL LEHET ÉRNI, EZT EMBEREKKEL MEG LEHET CSINÁLNI, HOGYAN LEHET A KISEMBERRŐL ÉS MÉG HÁNY BŐRT LEHÚZNI?
Hová jutott ez az ország?
Az én családomból soha senki még semmilyen párt tagja nem volt sem a rendszerváltás előtt sem utána. Én sem vagyok semmilyen párti és soha nem politizáltam, de van véleményem és gondolkozom.
A rendszerváltáskor azt mondták nekünk, hogy ezután jobb lesz, sokkal jobb lesz. Az elmúlt 19 év alatt nemhogy nem lett jobb, fokozatosan egyre rosszabb lett. Aki ezt nem így érzi, az kivétel, aki erősíti a szabályt vagy ahhoz a kis réteghez tartozik aki nem érzi a bőrén a gondokat. 19 év alatt visszakanyarodtunk a jóval régebbi időkhöz, ott tartunk, hogy a körülmények összejátszása okán szinte megkérdőjelezhető, hogy léteznek-e még az embernek bizonyos jogai vagy nem csorbulnak-e nap mint nap.
Meddig lehet ezt még tűrni? Az új miniszterelnök jelölt által elhangzott szavakat naponta százszor ismétli számtalan rádió és Tv adó: fájni fog és érinteni fog minden embert.
Köszönjük, mi fog még ennél is jobban fájni? Költői kérdés, hallottunk néhány ötletet...
Nem értem a magyar népet, a nem feltétlenül politizáló hétköznapi embereket. Mennyit vagyunk képesek még eltűrni? Én is tudom és más is tudja, hogy nem csak rólam van szó, hanem sokakról.
A lehetetlen intézkedések ellen nincs semmilyen érdekvédelmünk és nincs összefogás, közös gondolkodás.
Az egyetlen igazán erős szakszervezet elnöke elmondta, hogy a feltételezhető új kormány egyetlen tervével nem tud egyetérteni. Ez kevés! Többen, sokkal többen kellenének, akik feltennék kérdéseiket és magyarázatot követelnének a miértekre.
Ünnepélyesen kijelentem, hogy én itt és most a magam viszonylagos "intelligens" módján lázítok! Arra bíztatok mindenkit, hogy legalább először magának tegye fel a kérdést, hogy miért jó ez így?
Az az igazság, hogy nálunk az igazságtalanságok ellen nem lehet tömegesen felszólalni, kérdezni, mert egy békésnek induló, bármire is irányuló tüntetésből a csőcseléknek, a bunkóknak, a rendbontóknak, a futball huligánoknak, a lumpen elemeknek, a szélsőségeseknek, stb a megjelenésével tömeghisztéria, vandál pusztítás és szatírába fulladó szomorújáték lesz.
Akkor a nagy kérdés, hogy mit lehetne így tenni? Ezt csak azért kérdezem, mert a nálam sokkal rosszabb helyzetben lévőkre gondolok, azokra akiknél nincs féltett tartalék, nincs semmi vesztenivaló. Áztassák a szegények a kötelet? Meghalni sem szabad, mert egy temetéssel adósságba taszíthatja bárki az utána maradókat.
Lehet gondolkozni! Bátran! Legalább mindenkinek magában!
Nagyon sokat tudnék még írni, lenne még néhány kérdésem, sőt ötletem is, hogy szerény ismereteim alapján hová nyúljanak, de akkor maratoni, olvasásra még kevésbé ingerlő írás születne.
