Már korábbi blogomat is azért nyitottam, mert a kezdeti munkanélküliségem miatti stresszhatásokat szerettem volna kiírni magamból.

Ez csak részben sikerült, inkább kudarcnak tekintem eddigi működésemet. Úgy tűnik a magyar emberek vagy csak a blogozók (ki tudja) közönyösek, vagy mondhatom finomabban is, komolyabb témák iránt kevesen érdeklődnek, de az is lehet, hogy csak rossz helyet választottam.

Általános tapasztalatom, (nem csak blogon, a mindennapi életben is) hogy mindenki csak akkor kezd érdeklődővé válni, amikor már saját tágabb vagy netán szűkebb környezetében történik valami baj, visszásság, bosszantó dolog. Így aztán az előző blogom egy nagyon vegyes, a témákat illetően változatos írásfolyam lett. Sokszor semmitmondó csacskaágokat írtam, mert arra vágytam, hogy hozzászóljanak. Még gondolkozom azon, hogy majd egyes írásaimat átteszem ide is, nem csak újakat írok.