Önmagáért beszél...
2009. Máj. 12, kedd 13:50
Összegyüjtöttem minden válogatás és rendezés nélkül néhány hozzászólást és az én reagálásaimat a "Nem találok szavakat" című írásommal kapcsolatban, amit egy másik blog oldalon írtam. A téma (a munkanélküliség kezelése, a segélyezés rendszere, az ellátatlan álláskereső fogalma és minden ezzel kapcsolatos tévhit és félremagyarázás) azóta is naponta foglalkoztat, nem tudok napirendre térni felette és nem tudok belenyugodni, hogy nem lehet tenni ellene valamit és nem lehet változtatni rajta.
Elsősorban néhány olyan félreértést szeretnék világosan tisztázni, amit egyrészt a politika gerjeszt, másrészt pedig azok az emberek gondolnak, vagy éreznek, akik még nem élték át a munkanélküliséget, az ellátatlanságot és az ezzel az állapottal járó hercehurcát és lelkiállpotot.
Az idézetek, majd alul a további:(a virágvagyok én,a többi ábra blogtársaimat jelzi)
Hozzászólások:
Ápr. 22. 08:33
Azt hiszem, rájöttem kettőnk látásmódja közti egyik különbségre, javíts ki, ha nem jól látom. Neked elvárásaid vannak a rendszerrel, a világgal szemben (munkalehetőség, segély, segítőkész hivatalnok, egyebek). Ha ezek az elvárások nem teljesülnek, az megzavar, elbizonytalanít, felháborít, nem tudom, melyik a helytálló kifejezés.
Én sehonnan nem várok semmit. Se jót, se rosszat. De ha bárhonnan jót kapok, nagyon tudok örülni és hálás vagyok érte. Ha rosszat, az néha persze zavar, és akkor sokáig bosszankodom miatta, de általában nem érdekel, ilyen a világ.
Nem szeretnék pontatlanul fogalmazni, nyilvánvaló, hogy Te is örülsz a jónak, és bosszankodsz a rossz miatt, mint ahogy én sem úgy megyek egy hivatalba, hogy azt gondolom, nem tudom elintézni a dolgomat.
A különbség az elvárásban van, ami Nálad magas szintű, nálam alacsony.
Ápr. 22. 08:33
Azt hiszem, rájöttem kettőnk látásmódja közti egyik különbségre, javíts ki, ha nem jól látom. Neked elvárásaid vannak a rendszerrel, a világgal szemben (munkalehetőség, segély, segítőkész hivatalnok, egyebek). Ha ezek az elvárások nem teljesülnek, az megzavar, elbizonytalanít, felháborít, nem tudom, melyik a helytálló kifejezés.
Én sehonnan nem várok semmit. Se jót, se rosszat. De ha bárhonnan jót kapok, nagyon tudok örülni és hálás vagyok érte. Ha rosszat, az néha persze zavar, és akkor sokáig bosszankodom miatta, de általában nem érdekel, ilyen a világ.
Nem szeretnék pontatlanul fogalmazni, nyilvánvaló, hogy Te is örülsz a jónak, és bosszankodsz a rossz miatt, mint ahogy én sem úgy megyek egy hivatalba, hogy azt gondolom, nem tudom elintézni a dolgomat.
A különbség az elvárásban van, ami Nálad magas szintű, nálam alacsony.
Sok mindentől függhet az érdeklődés, jó részét az ember otthonról hozza, apám mindig kommentárt fűzött az újságban olvasotthoz, a tévében, rádióban hallotthoz, nálunk mindig folyt aszó a napi eseményekről és egyéb érdekességekről
Helyesírás...részben adottság, de lehet nagyon sok gyakorlással javítani és szintén otthonról jön...
hogy viccet csináljak belőle, akinek az apja nem mondja, hogy a hülye nem pontos j, ott nem számít...
Érdekes, minden kisember tudja, aki csak kicsit belegondol, hogy mit kéne csinálni, odafönt z miért olyan bonyolult...?
Ez borzasztó.Az én családomban is egyre komolyabb problémák vannak anyagi oldalon.Sógorom már csak heti 3 napot dolgozik(autó ipar)2 kiskorú gyereket nevelnek.Hugi még éppen dolgozik az önkormányzatnál, gondozónő.De nem biztos, hogy sokáig, mert az idősek sem tudják már fizetni az étkeztetést sem.(amúgy nevetséges pénzt kap érte)Szüleim zsonglőrködnek a receptekkel, melyiket is váltsák ki.Mi 9 éve gyűjtögetünk minden létező félretehető fillért, hogy egy szem gyermekünknek valamihez tudjon nyúlni, ha önálló életet akar.Most vettünk egy zártkerti telkecskét.(persze hitel is van)Csak remélem, hogy lesz miből fizetnem.Párom házmester, minimálbért kap.Én mint ápolónő, gondolhatod, hogy szintén nem vagyok túlfizetve.(maszek kórház, nincs 13 havi, sem közalkalmazotti fizetés).
Ötletem sincs, mit tehetnél.
Nem ez a megoldás amit akarnak, mert a kisemberektől már nincs mit elvenni!Munkahelyeket kell teremteni, akkor lesz miből adót vonni, valamint meg kellene nézni annó, hogy is lábaltak ki a volt gazdasági válságból!Állami beruházásokkal, amelyek munka helyet teremtenek sokat tehetnének.Valamint a politikusoknak is csak fizetést kellene adni, semmi egyéb juttatást.Mi is csak abból élünk, ráadásul töredékéből!
Igen, blogtértől is függ, hogy milyen hozzászólások szüketnek. Ezt figyelembe kell venni, hogy itt sok a fiatal, akik koruk miatt is mással vannak elfoglalva, nem pedig politikai kérdésekkel, még akkor is, ha ez őket is érinti mindennapjainkban, amikor megkerülhetetlen a politika. Vagy tetszik, vagy sem. Hiszen amikor a megmaradásunk a tét, akkor megkerülhetetlen.
Mondjuk ha visszaemlékszem, engem 18-20 évesen is érdekelt mi van körülöttem, ez azért ilyen, alkat függő is.
Azt is kell látni, én is szoktam ostorozni a rossz helyesírást. Borzalmas az itt lévők helyesírása sok esetben, hálistennek vannak kivételek. S rossz helyesírás azt is mutatja, rossz az oktatás színvonala, ha az rossz, akkor hogyan is érdekelné a fiatalokat a politika? Nem, inkább vagdossák a kezüket...
S mit lehetne tenni ezzel a néppel, hogy ne legyen közönyös? Nehéz ez, nagyon nehéz elhitetni, hogy rajta is múlik, rajta, az egyénen. Minden közönyösséget szó lendíthet azonban.
Szerinted még hol...?
Én nem vagyok senki. Én sehol nem tudok cikket megjelentetni. A helyi újságban pl. csak az önkormányzatot dicsőítő cikkeket lehet csak írni. Ezért össze is különböztem velük.
A párom szerint is jó az írás, pedig Ő szakember.
Ne csak itt tedd szóvá...
Hozzá kell tenni, hogy attól, mert valaki szociális területen dolgozik még egyáltalán nem biztos, hogy van szociális érzékenysége. (sajnos)
Nálunk (a volt munkahelyemen) ügyfél úgy ki nem ment az irodából, hogy ha nem tudtunk valamit teljesíteni, ne hívtuk volna fel a figyelmét más lehetőségre, eshetőségre, ne kapott volna további útmutatást... azt hiszem az a munkahely elég erős kivétel volt... igazi ügyfélbarát önkormányzat...
Hát én szóvá tettem... itt...de alig olvassa valaki...
Nálunk az a baj, hogy a baj mindenkit csak akkor érdekel mikor már saját magát és szűk környezetét érinti... mások baja szinte mellékes... ezért is tudnak ilyen törvényeket hozni... a szoc. miniszterasszonynak biztos nem havi 69-ből kell megélni családostúl
Ezt is szóvá kellene tenni, akár nyilvánosan, akár az önkormányzatnál... Akikbe nem szorult a szociális érzékenységből, azok válasszanak maguknak más pályát. (Mondom én. Persze, sajnos, ez nem így van, de azért ezt sem lenne szabad szó nélkül hagyni, különben mégjobban birkára vesznek mindannyiunkat... )
Jaja, de ez már régóta így megy
!! Mindig a " nép " szív. Akinek nincs miből. Akinek van, azt sosem érik utol
Amit az egész kérdéskörben eddig leírtam, amin elgondolkoztam és amin felháborodtam az részemről nem elvárás a rendszerrel, az állammal és a világgal szemben, hanem természetes dolognak kéne lennie és működni kéne normálisan az egész élet részeként. Én nem várok, a sorstársaim sem az államtól sem segélyt, sem segítséget. Munkát akarok, a munkával megkeresni az érte járó bért és abból a bérből teljesíteni az állammal szembeni kötelességeimet. Én természetesnek tartom, hogy a szolgáltatásokért fizetség jár, hogy a béremből adózni kell, semmi alól kibújni nem akarok. Nem segélyből akarok élni, hanem a munkám eredményéből szeretném biztosítani a családom, a gyerekem számára a megélhetést. Bármilyen elcsépelt frázis és bármilyen hülyén hangzik is a nulla forintból, az ellátatlanságból nem tudok fizetni, de azt sem tudom megtenni, hogy nem eszünk, nem világítok, télen nem fűtök, bár minden tevékenységen szűkíteni tudok, spórolni tudok, de mégsem élhetem a továbbiakban úgy az életemet, mint tették azt az emberek, mondjuk az ősközösségben. Természetesen vannak, gyerekeim, férjem és rokonaim, de nem az a gyakorlat, hogy a családom tartson el és a barátaim. Tisztességes munkáért, tisztességes bért akarok, milyen régi mondás ez, talán emlékeznek mások is, egy kis történelem.
Én az államnak tisztességes polgáraként szeretném a rám rótt kötelességeimet teljesíteni, de azért szeretnék a jogaimmal is élni. Az egyik alapvető jog, a munkához való jog. Minden mellébeszélés, számolgatás, gazdasági és poitikai okfejtések helyett munkahelyeket kéne teremteni. Egyszerűen lehetetlen, hogy a XXI. században egy túltengő állam úgy tartsa fenn magát, hogy a polgárait fossza meg a munkától és minden alapvető jogtól, juttatástól. Az államnak is vannak kötelességei a polgáraival szemben, a normális élet biztosítása. Én végigjártam a munkanélküliség szamárlétráját, először munkanélküli segély, aztán rendszeres szociális segély, idáig még valamennyire működött a "segítség", mert a szoc. segély mellé azért még járt a TB. ellátás, és különböző gyermeknevelési támogatások igénybevétele, az ellátatlanság megjelenésével a semmi mellé még "jár"az összes támogatás megvonása, hiszen az megszünt, ami alapján járt. Tehát az állami logika szerint a nulla jövedelemből még fizessek magamnak TB-t, ha akarok normális nyugdíjat akkor SZJA-t, a gyerekemnek pedig kerüljön többe az iskolai ebéd és a tankönyv, mint a szoc. segély mellett. BOCSI, ISMÉTELTEN HANGSÚLYOZOM, NEM A SEGÉLY KELL, NEM VÁROM EL, DOLGOZNI AKAROK, MUNKÁT AKAROK ÉS A MUNKÁÉRT BÉRT. Csak nem értem, hogy a nulla jövedelemből, hogy várnak el tőlem az eddiginél többet.
Egy kis közgazdaságtan, nagyon primitív módon. Az állam, mint tudjuk az a szervezet, ami felelős az ország működéséért. Megszervezi és kivitelezteti mindazt, amitől egy ország ország és normálisan működik. Működteti az infrastruktúrát, a szolgáltatásokat felügyeli, a közlekedést a repülést, MÁV-ot, az áramszolgáltatást, a gázszolgáltatást, a vízszolgáltatást, az igazságzolgáltatást, a rendőrséget, a tűzoltóságot, a mentőszolgálatot és még sorolhatnám... Az országgyűlés a törvényhozó testület, a kormány a végrehajtásért felelős. Ha mindez normálisan, a rendeltetésének megfelelően működik, akkor van munka, van élet, van gazdaság, van fejlődés.
Ha az állam túlteng, ha sokkal méretesebb a kelleténél, akkor már kezdődik a baj és ha az állam felelős tisztviselői, akár országgyűlési képviselők, akár kormánytagok, akár bármilyen vezetők folyamatosan csak azon munkálkodnak, hogy nekik személy szerint jó legyen, sok legyen és elég legyen, akkor bizony az egész összeomlik. Ha ez még tovább gyűrűzik és még azon munkálkodnak, hogy egymásnak hogyan segítsenek a még többhöz és a még jobbhoz hozzájutni, ami ugye hivatalos meghatározás szerint a korrupció és ez beszövi sűrűn az egész országot, akkor aztán végképp kialakul a káosz, az ellehetetlenülés, a csődhöz vezető, szánalmas állapot.
Tudjuk, nem egyszerű dolog ez az egész, mert hiszen csak a saját életem időtartamát végigtekintve is, ami nem is túl hosszú idő, még nem sikerült eltalálni az igazán jót. Minden korszakban akadnak jó dolgok, aztán elkopnak vagy nem jönnek be, vagy tönkreteszik őket. Én emlékszem még a rendszerváltás idejére, életkoromnál fogva is lelkes fiatalként éltem át, mindenütt csak azt hallottuk milyen jó lesz, mekkora változás lesz, valami klassz új élet. Elnézést kérek mindenkitől, aki másképp érzi, de személy szerint én, az egyén szemszögéből nézve, minden politikát nélkülözve, sajnos nem vettem észre, hogy az elmúlt 19 évben nekem jobb lett. (természetesen itt most sokan tudnának olyan példákat sorolni, ami jobb volt, de sajnos számuk elenyésző és nem jelentős, mert akkor mitől tartunk itt) Sőt eljutottam a 0-ra.
Sokat vagyok egyedül, a házimunka és a napi apró teendőim elvégzése mellett ez a helyzet nem hagy egy másodpercig sem nyugodni. Én annyira szeretnék valamit tenni. Bármire hajlandó lennék, írnék, fogalmaznék, akár beszélnék csak lenne valami foganatja, értelme.
Aki nem él ebben a helyzetben, aki nem érzi a saját bőrén, hogy nincs munkahelye, nincs keresete, nincs létjogosultsága semmihez, "szinte még élni is szégyell" az nem tudja milyen érzés és nyilván nem érti, hogy a magamfajta mit gyötrődik, háborog, kapálódzik tehetetlenségében.
Azért másoltam át ide is ezt az írást, mert ha csak egyetlen emberrel több olvassa és gondolkozik el rajta már az is egy kicsi kis előrehaladás
