Kirándulás Németországba...
A következő kirándulást a változatosság kedvéért más irányba, Németországba tettük.
Először a szomszédos, még luxemburgi, német határ menti kisvárost Mondorfot érintettük. (kissé bonyolult a megfogalmazás, mert adódik akár olyan helyzet is, hogy egy kereszteződést elhagyva jobbra Németország, balra Franciaország és a hátam mögött Luxemburg van) Mondorf két nevezetessége a Kaszinó és a Gyógyfürdő. A Kaszinóról most nem írok, az egy külön élmény és külön írás.
A gyógyfürdő olyan, mint a mi Hévizünk, a vizét ivásra is használják gyomorbántalmak ellen és a meleg vizes medencékben a reumatikus betegségeket lehet kúrálni. Hideg vizes úszómedencéje is van és természetesen mindenféle gyógyító kezeléseket lehet rendelni, mint pl. masszírozás, iszappakolás stb. A fürdő és a kaszinó melletti árnyas, öreg fákkal teli parkban egy csodálatos rózsakertben sétálhatunk. Nagyon sokféle rózsában gyönyörködhetünk és egy kis kávézó is megbújik a kertben. A rózsakertet elhagyva egy kis pisztrángos patak mentén haladhatunk tovább és egy kis hídon át alig öt perc elteltével Franciaországba érhetünk. Csak annyi az egész, hogy a patak és a hidacska egyik fele egy francia a másik egy luxemburgi utca.
Az igazi úti cél a Saarvidék és egy csodálatos kisváros Saarburg következett. Mondorfot elhagyva német területre értünk. Utunk végig a Saar folyó mellett vezetett és egy darabig együtt haladt a vasúttal. Egyik oldalon a folyót láttuk a partján szőlőskertetekkel. A szabályos kertek között az utakon ott álltak az autók jelezve, hogy a szőlősgazdák dolgoznak. A másik oldalról sziklás hegyek emelkedtek acélhálóval védve a kőhullás ellen. Egy idő után egyre magasodtak és zordabbak lettek a hegyek és mélyültek a völgyek, gyönyörű fenyőerdők követték egymást és érezhetően friss volt a levegő, nem csoda, hiszen az Ardennek hegyeit láttuk. Két Saar kanyart is magunk mögött hagytunk, a Saar kanyarok hasonlóan festőiek, mint a mi Dunakanyarunk, csak magasabbak a hegyek. A hegyek között megbújva találtunk rá a csodálatos kisvárosra, Saarburgra. Ahogy szoktuk mondani, „olyan mint egy ékszerdoboz”. Attól félek nem tudom írásban átadni azt a látványt és hangulatot, ami elénk tárult. A városkát, így a főterét is egy patak szeli ketté. Két partján állnak a házak, üzletek, kávéházak, a szabadtéri asztaloknál színes ernyők alatt ülnek az emberek és mindenütt sok virág van. A patak lejtős, kis zuhatagok duzzasztják a vizét és három malomkerék is dolgozik a vízi molnárnak. Ablakaiban piros muskátlival a vízi molnár háza emelkedik a patak fölé. Talán Szentendréhez hasonlíthatnám a városkát, utcái zeg- zugosak, emelkedők, lejtők követik egymást és szűk sikátorok. A fantasztikus képhez tartozik még egy vár és egy templom. Mi a belső téren sétálgattunk, a vár inkább továbbhaladva az országútról látszott a legjobban.
