Az utazás
Még télen a párom unokatestvéréék meghívtak minket Luxemburgba egy rövid tartózkodásra, nézelődésre, kirándulgatásra. Tudtuk, hogy Luxemburg kicsi, szép és gazdag ország, ezt most személyesen észleltük.
Vasárnap este a párom lányáék elvitték a kutyánkat Pestre a nagyfiamhoz. A mit sem sejtő állat igazán akkor lepődött meg és ébredt rá a turpisságra, amikor megérkezett a szintén kedvelt személyhez, de ismeretlen környezetbe. A felismerés és az üdvözlő örömködés után rájött, hogy neki most meg kell sértődnie. Fel alá járkált a lakásban és azzal fejezte ki rosszallását a fiam felé, hogy háttal ült neki. Ki gondolná, hogy mi foroghat egy kis állat fejében, hogy még az érzéseit is ki tudja fejezni.
Éjszaka elég soká fent voltunk, így a tervezett hajnali indulásból 7 óra lett. Esztergom felé mentünk, Komárom, Győr... stb. érintésével Hegyeshalomnál léptük át a már szinte jelentőség nélküli határt. Az utolsó benzinkútnál még tele tankoltuk az autót és kávéztunk. A térképen előre tanulmányoztuk az útvonalat és volt egy nyomtatott német nyelvű útvonalleírásom is. Nagyon jók úgy az osztrák mint a német útjelzések, hogy nem is lehet igazán eltévedni. Ha valahol véletlen rossz irányba téved valaki még mindig van egy másik lehetőség a javításra. Különösebb baj nélkül, két kisebb, könnyen javítható eltévedést leküzdve, a megbeszélthez képest kis késéssel érkeztünk az úti célunk végéhez Luxemburg Remich városába. A városka nagyon közel van a német határhoz.
Szép napos idő volt az utazáshoz, gyönyörködhettem a tájban. Ausztria tájait én kicsit szebbnek találtam, mint a németországi részt. A dimbes dombos, lankás, erdős tájak váltakoztak és gyakran lehetett a dombok között megbújó takaros kis falvakat látni. A megművelt földterületek mértani rendezettséget mutattak és mindenütt ott volt a kis traktor. Németország falvaiban az volt az érdekes számomra, hogy nagyon sok helyen láttunk napelemes tetőket, mint később kiderült az állam támogatja a napelemes rendszert. Ha már az energiát említem, rengeteg szélkerékkel találkoztunk egész utunk során.
Az első nap
Finom reggeli után egy autós kirándulásra indultunk, amit a házigazda,Ottmár tervezett számunkra, úgy hogy egy szuszra minél többet lássunk Luxemburgból. A helyi városka legszebb utcáin autózva értünk ki az országútra, és először a schengeni határt néztük meg, Gábor a táblát és az emlékművet is lefényképezte.
Innen észak felé indulva elmentünk majdnem egészen a belga határig. Utunkat majdnem végig a Mosel kísérte, határfolyó Luxemburg és Németország között. A kisvárosok között elterülő táj nagyon szép és változatos. Sok az erdő, főleg fenyőfával és észak felé haladva egyre mélyebbek a völgyek. Echternach városkában megálltunk, sétálgattunk és fényképeztünk. A városnézést az egyetemi „város,” bejárásával kezdtük. A látszólag szabálytalan rendszer szerint, de mégis egységes egészként működő épületegyüttest egy francia lovag építtette a diákok támogatására és az ott épült kápolnában van a sírja. Olyan, mint egy zárt erődítmény, elsőre szinte áttekinthetetlen. A kapun belül parkolnak autóikkal és folyamatosan vándorolnak egyik épületből a másikba a diákok.
Végigsétáltunk a városka főterén és még sok szép épületet láttunk. Minden utca nagyon tiszta és a műemlékeket gondosan karban rartják, mindenütt és ismertető táblát találhatunk.
Egy hosszabb autóút után egy gyönyörű régi várhoz Vianden várához értünk. A vár az országban található sok vár közül azért jelentős, mert Luxemburg jelképének tekintik.
Csodálatos környezetben épült, Németország felől már az Ardennek magas hegyei látszanak. Ezt a helységet szabadították fel utoljára belga katonák a II. világháborúban a német megszállás alól.
A közelében az ardennekben zajlott a híres ardenneki tankcsata, amit „A halál 50 órája” című regény és film dolgoz fel.
Újabb autózás után Luxemburg egész tartalék vízkészletét jelentő víztárolóhoz értünk, nem építmény, hanem olyan, mint egy hatalmas tó, de úgy készült, hogy a víztükröt nem lehet megközelíteni, egy darabig hosszú lépcsősor vezet föl, onnan lehet csak megnézni. Az út során sok helyen legelésző teheneket láthatunk és végig a Mosel mentén szőlőtermesztés folyik. A dombok lankáin gyönyörű, napfényes szőlőskertek húzódnak. Az itt szüretelt szőlőből készül a finom luxemburgi pezsgő.
Visszafelé úgy mentünk, hogy közben szinte a közepénél szeltük át az országot, ha balra néztünk a távolban német terület, ha jobbra néztük a távolban már Belgium látszott. Egy rövid szakaszon ráláthattunk a luxemburgi nagyherceg családi rezidenciájára, amiről azt lehet tudni, hogy ha fentáll a zászló, akkor otthon van a nagyherceg.
Utoljára Luxemburg fővárosba érkeztünk. Egy nagy parkolóházban parkoltunk, ilyet sem láttam még. A téren a parkolóházból kijövet a város jogi központjában álltunk, minden épületben valamilyen bíróság működik, direkt van így hogy egy helyen legyenek.
Végigmentünk azon a sétányon, ahol a nagyherceg a fontos vendégeivel szokott sétálni. Körbenézve egy vár, egy egész erődítményrendszer látható. A vár magasan van, alatta a völgyben nagyon szép,virágos park látszik és a park felett a várral szemben egy viadukt ível át a túlsó sétányra.
Lenyűgöző a látvány!
Bementünk a főváros Luxemburg Notre Dame-nak nevezett templomába. Gótikus stílusban épült, fantasztikus csúcsívekkel és gyönyörű üvegmozaik ablakokkal. Jellegzetessége, hogy az oltár mögötti fő helyen a város védőszentjeként tisztelt Madonna, karján a gyermekkel szobor áll és nem Krisztus a kereszten.
Lent a kriptában az ország anyjának nevezett Charlotte nagyhercegnő koporsója található. Ő a jelenlegi nagyherceg nagymamája és tőle származik az a mondás a második világháború idejéből, hogy luxemburgiak vagyunk és azok is akarunk maradni. Nagyon tisztelik Charlotte nagyhercegnőt, a templom melletti téren van a szobra.
A városházán rácsodálkoztunk, hogy az őrség tisztelgése mellett, de nem elkülönítve a járókelőktől mentek be a kapun a luxuskocsin érkező delegáció tagjai. Nálunk ilyenkor lezárnak körbe mindent.
Az óvárosból átmentünk a modern városrészbe, Kirschenberg a neve (cseresznyehegy) ahol káprázatos, gazdag üvegpaloták és a modern építészet mintapéldányainak is nevezhető épületek láthatók. Itt nincsenek lakások csak bankok és irodák. Bankcentrumnak és üzleti negyednek nevezhetném.
Majd folyt köv. A férjem sok szép képet készített, de nem tudom a képeket beilleszteni.
